Tsernobil strikes back

4200 gramm, 56 centi, császárral.
Épp, egészséges, és kislány.
Jelentem, nagybácsi lettem.

A vudu a világ leggyakorlatiasabb vallása: arra törekszik, hogy a dolgok elintéződjenek. Anyámnak amúgy is túlszaporulata van fekete kakasokból, a pörköltöt már unom, egy próbát megér. Papa Legbával akarok beszélni, most.

Valahol minden egészséges habitusú férfiemberben ott szunnyad egy Dr. House kaliberű orbitális köcsög, arra várva, hogy valami felébressze. A vekker hangja, egy jóreggeltpuszi vagy a frissen lefőtt kávé illata alkalomadtán kevés hozzá, de egy gyomron rúgás vagy a sokkoló már megteszi.

atomcsirke: mindent lehet túlzásba vinni
atomcsirke: de semmit nem érdemes
Lebowsky: ó, ez nem is a túlzás adag
atomcsirke: lófaszt nem
Lebowsky: a túlzás az volt, amikor nem volt se meló, se barátnő, heti hét este raid, napközben meg farmolás
atomcsirke: nem, az a konkrét faszság volt
atomcsirke: a mostani, ez már csak túlzás

Vigyorgok, amikor kinyomom a telefont.

Megvagy, nyavalyás! Már pontosan tudom, mire fáj a fogad!

Izgalmas, amikor két olyan embernek kell hatékonyan együttműködnie, akik genetikai szinten képtelenek bármit is kérni, de ugyanakkor nem szeretnek az adósai maradni senkinek sem.

- Majd én embert faragok belőle, arra mérget vehetsz!
- Ebben a korban?
- Baltával gondoltam…

Tényleg jó a lakás. Az ára is jó. A célzást is értettem.
De anyámtól három szomszédnyira, soha!
Pedig szeretem, de hülye azért nem vagyok.

- nemrég értem haza Szegedről. továbbképzés volt. holnap meló,aztán megint Pest. azt se tudom mikor volt utoljára szabadnapom

- akkor most továbbképzett vagy
- nagyon… már tudok szüllést is vezetni
- züllést? na, azt én is
- majdnem
- te hozzátettél egy betűt, én kivettem, az eredeti betűszám így ok. igaz, picit mást jelent, de hát számít ez?

Tegnap este jól számoltam, fajta, évjárat, mennyiség feljegyezve, bár a pohár űrtartamát még majd le kell mérnem pontosan. Valahogy így születhetnek a mértékegység-rendszerek és a szabványok.

A kandallóban izzó fahasábok látványa, a tűz ropogása kimondottan rossz hatással van az összes elfojtott, lappangó hiányérzetre, de a szex hiányára kiváltképp.
Legközelebb, ha fázom, és nincs szeret(kez)hető nőnemű a közelben, inkább a termosztátot csavarom feljebb, akármilyen drága is az a kibaszott földgáz!
Most viszont megpróbálom megtalálni azt az optimális mennyiséget vörösborból, ami annyira ver csak fejbe, hogy azonnal mély álomba zuhanjak, viszont még épp megússzam a holnapi másnaposságot, ami a munka szempontjából nem egy hátrány!

Szerintem meglehetősen bizarr dolog kukoricát tenni a mortadellába! Vagy csak egészben darálták bele a sertést?!

Félelmetes, amikor tizenkilenc- húszéves lányok “életük szerelméről” tesznek jelentőségteljes kinyilatkoztatásokat.

Egyrészt roppantul igénybe veszi a rekeszizmot és a mimikai izmokat a nemfelröhögés, másrészt viszont jó lenne megint ennyi idősnek lenni, pusztán csak azért, hogy az ember előtt még olyan töménytelen mennyiségű lehetőség legyen a tévedésre.

Már a fekete sárgarépa és a sárga hónapos retek is a kosaramban volt, amikor anyám megtalált, és tébolyult vigyoromat látva gyorsan elvonszolt a vetőmagos állványoktól. Pedig az a lila vetőburgonya, az még jó lett volna.

Ezután pedig olyat csináltunk, amit már évek – pontosabban apám halála – óta nem: leültünk, enni, étteremben.

Részemről a Húsvét ünnepi része ezzel letudva, a holnap már munkanap. Azt, hogy természetesen nem így képzeltem el az egészet, már meg sem említem. Valahogy nem mennek nekem ezek a “hivatalos” ünnepek mostanában, vagy talán már azok nem tudnak mit kezdeni velem? Lehet, hogy nem vagyunk elég konformisták egymáshoz?

Hiába, ember tervez, Isten perverz végez.

In aeternum, amen.